Annyira elterjedt már a hobbi
testépítésben a dopping, hogy néha már fel sem tűnik, hogy mennyire abszurd is ez az egész helyzet. Emberek kockáztatják az
egészségüket, és préselnek ki magukból egyre nagyobb teljesítményt (jelen
esetben ezalatt csak annyit értek, hogy egyre nagyobb izomzatot, a konkrét
teljesítményt, pontosabban munkát a dolog mögött most ne feszegessük) illegális
szerek használatával, hogy... De tényleg, miért is?
Az milyen lenne?
Olyan ez, mintha a margitszigeti
kocogó, aki kimegy hetente háromszor, tolná magát valami szarral, amit valami
kétes helyről szerzett, hogy gyorsabban fussa a szigetkört. És ennyi. Nem menne el semmilyen versenyre, meg semmi
komolyabb ambíciója nem lenne az egésszel, csak maximum a Facebook-ra, meg
az Instagram-ra posztolgatná a képernyőfelvételeket a Runtastic-ból, hogy éppen
mekkora távot tett meg, meg néha futna egy kicsit a diszkó körül hétvégente,
hogy az emberek ámuljanak, hogy hú, mit tud ez a fiú! Hát nem vicc?
Vagy még az is egy jó hasonlat, hogyha
elképzeljük, hogy a heti háromszor grundfocizó arcok EPO-znak, meg
efedrineznek, meg stb. hogy a következő héten lenyomják a Feriéket a szomszéd
utcából, und das ist alles. Csak ezért a nagy büdös lófaszért, aminek voltaképpen semmi jelentősége az
életben. Röhejesen hangzik, nem?
És ez pedig ilyen
Pedig éppilyen röhejes az is, amikor
emberek azért áldoznak pénzt, és
leginkább kockáztatnak egészséget, hogy izmosabbak legyenek annál, mint
amennyire természetesen tudnak. És ezzel nem érnek el értékelhető
sporteredményt, nem keresnek pénzt, nem lesznek ismertek, elismertek, semmi,
maximum megveregetik egymás vállát a többi kokszossal a teremben, hogy: „Jól
nézel ki, Lacikám, megy a kúra rendesen, mi?” Ez pedig még annak a kockázatát
sem éri meg, hogy kihulljon az ember haja, ragyás legyen a bőre, szőrös legyen
a háta, vagy a felborult hormonháztartás miatt akár csak átmenetileg ne legyen
libidója, nemhogy a komolyabb szövődményekét.
És ha már itt tartunk, őszintén
szólva annak sincs sokkal több értelme,
amikor valaki egy akármilyen huszadrangú verseny Men's Physique, de akár
valamelyik komolyabb kategóriájában való elindulás okán bassza tele magát úgy
istenesen, hogy aztán nyerjen egy ócska kupát, meg öt kiló fehérjét. Az előbbi
példánknál maradva, te el tudod képzelni, hogy az említett grundfoci csapat
elindul mondjuk a városi bajnokságon, aminek a helyi általános iskola biztosít
helyet, és ezért mindegyikük elkezdi tolni magába a doppingot, mint a hülye?
Nem túl életszerű, ugye? Akkor előbbi meg miért bevett gyakorlat?
Mint mindent: Ésszel!
Gyúr az ember, persze, jól akar
kinézni, kaját grammozgat, terembe jár, bassza az idejét ezzel a sporttal, de
ez még rendben is van, mert hát el kell
töltenie az embernek a szabadidejét valamilyen aktív pihenéssel, ami
szórakoztató, örömet okoz, és még hasznosnak is mondható, mert karban tartja a
testet. Tudom én jól, mert én is ezt csinálom. De akinek van egy csöppnyi agya,
az itt meghúzza a határt, és nem lép rá az illegális teljesítményfokozók
használatának lejtőjére, mert tudja, hogy ezért ennyit érdemes beáldozni, és
nem többet, hiszen semmit, ismétlem semmit sem fog profitálni belőle
az égadta világon.
Ha nem tudod megtalálni ebben a
sportban az örömöt anélkül, hogy bekokszolnál, akkor inkább hagyd abba, de
komolyan, és próbálj ki valami mást. Bármit, amit a tevékenyégért magáért tudsz csinálni, és boldoggá tesz.
Amivel nem kompenzálsz, és a külvilág felé próbálsz mutatni valamit, hanem ami közben megfeledkezel mindenről és
mindenkiről. Meg kell értened ugyanis, hogy a hobbid van érted, nem te a hobbidért. Ezt sohase feledd el!
