Minden
zsigeredben tudod, hogy elérkezett a pillanat. A gyomrodból indul a remegés, de
minden sejteden végigfut ez a bizsergető, feszítő érzés. Itt az idő, menni kell. Egy feladat vár rád, egy kötelesség, amit
nem lehet halogatni és görgetni magad előtt. Egy küldetés, amit itt és most
teljesíteni kell, egy inger, aminek engedni kell. Sőt, muszáj! Ez felsőbb utasítás, nem te akartad, hogy így legyen, a benned
lakozó ösztön vezérel ezen utadon. A legbensőbb késztetéseidnek engedsz, amikor
erre vállalkozol.
Megindulsz
hát, súlyos léptekkel a célod felé, és bár néha összegörnyedsz az általad
cipelt teher súlya alatt, tudod, hogy semmi sem tántoríthat el, mert neked ott
kell most lenni azon a szent helyen, ahová egy
nálad nagyobb erő vezérel. Szemeid előtt csak ez az egy dolog lebeg, senki
és semmi nem tud most kizökkenteni téged. Nem érdekel sem a világ zaja, sem az
időjárás, sem a mindennapi gondok, nem ismersz most sem embert, sem pedig
Istent. Az elméd beszűkült, és csak egy dologra fókuszálsz minden energiáddal, mint egy ragadozó a prédára.
Végre aztán
odaérsz a tett helyszínére. A lábad már remeg, a gyomrod görcsben, de már nem
sokáig, hiszen hamarosan megkönnyebbülve lehetsz túl a megmérettetésen. Odalépsz,
nekivetkőzöl, és megállsz vállszélességű terpeszben. Hajlik a térd, megindulsz
lefelé, érzed, hogy innen már nincsen
visszaút. Leérsz, és a legalsó ponton tested minden izma megfeszül. Csak
tolod, tolod, tolod, és aztán egyszer csak… Igen! Még magad sem hiszed el, de sikerült!
Hát ismét sikerült egy jót szarnod!!!
Ez aztán nem
mindennapi teljesítmény, és valóban csak kevesek képesek rá. Veregesd hát
vállon magad, és posztold ki a
Facebook-ra és az Instagram-ra a sikeredet, lehetőleg egy szelfivel
igazolva a megtörténtét, hiszen biztos lehetsz benne, hogy mindenki kíváncsi
rá. De azért pihenni se felejts el, hiszen ma
is nagy tetted vittél véghez, ahogy mindig. Egyél bőségesen, és aludj egy
nagyot, hogy holnap aztán újult erővel hajthass végre hasonló emberfeletti
cselekedeteket.
