Amikor az
ember belekóstol a testépítésbe, elsőként ismerkedik meg eme két fogalommal: tömegnövelés és szálkásítás.
Csinálgatja is, halad is, hiszen még kezdő, és ilyenkor kistúlzással mindentől
halad az ember – ismerjük már jól ezt a frázist, amiben egyébként valóban sok
igazság van.
De aztán
eljön egy pont haladó korunkban, amikor egy
furcsa körforgásba kerülünk. A tömegnöveléskor elég jól beizmosodunk, de sajnos zsírosak is leszünk.
Szálkásításnál meg tök fasza, almát lehetne reszelni a hasunkon, de a zsír mellett a vastagság is eltűnik.
Haladtunk persze valamennyit (jó esetben!), de ez jóval az elvárásaink alatt
van.
Hogy lehet
ez?
Amit
ilyenkor tapasztalunk, az sajnos a naturál testépítés egyik klasszikus jellemzője. Ez alól pedig csak a szerencsésebb,
jó genetikával rendelkező sporttársaink a kivételek, akik nagyon minimális
zsírosodás mellett elég jól tudnak izmosodni, ezért nekik egy szálkásítás sem
tart olyan sokáig, hogy jelentős mértékű izmot veszítsenek. Na meg persze a
szteroid használóknál is más a helyzet, de azzal most ne foglalkozzunk, mivel
aki naturál, az általában nem kokszol. Néha meg igen, de akkor sem vallja be.
Mindegy.
Szóval a
lényeg, hogy a legtöbb átlagembernek
ez a típusú ciklizálás egyszerűen nem megfelelő. Ennek persze az egyik
legfőbb oka, hogy az emberek nagy részének egy az átlagnál valamivel izmosabb, tónusos, fitt, nem túlzottan szálkás
test, ami elérhető és fenntartható. Az impozáns, valóban feltűnést és
„testépítő hatást” keltő fizikumot naturálban csak a nagyon kivételesek tudják
reprezentálni. Mindenki, aki mást mondd, hazudik. (Ahogy szinte mindenki ebben
az álságos fitnesziparban.)
De azért van remény?
Mindez
persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy
naturálban ne lehetne magadhoz képest számottevő változást elérni. Ha kövér
vagy, ha sovány vagy, lehet belőled egy normális kiállású, férfias férfi, vagy
egy formás, szexi csaj. Persze előbbi csak előbbiből, utóbbi csak utóbbiból, ez
nem a plasztikai sebészet. Vagyis hát ez sem feltétlenül igaz, mert a
fitneszvilágban egy kis száj/mell/segg feltöltés már nem olyan nagy kuriózum,
de most ne kalandozzunk el ennyire.
 |
| Forrás: Tvoy Trener |
Azt viszont
mindenképpen érdemesnek érzem megjegyezni, hogy azért a csajoknak relatíve
könnyebb dolga van, mivel a nőkkel
szemben nem elvárás a teljesen természetidegen izomzat. Mármint a való
életben persze, nem a színpadon. De sajnos a férfiaknál már lassan tendencia,
hogy csak a gyógyszerekkel elérhető és fenntartható külső a valami, azalatt
nincs élet egyes véglények elképzelései szerint.
Nem teljesen
hasztalan
No de,
ténylegesen visszakanyarodva a témánkhoz még azt is elárulhatom, hogy egy vékony, szinte mindig szálkás ember
számára jó kiindulás egy tömegnövelés, ahogyan egy kórosan elhízott egyén számára
sincsen más út kezdetben, mint a szálkásítás. Egy idő után azonban ők is
eljutnak arra a szintre, ahol a legtöbben alapjáraton vagyunk, és amit a cikk
kiindulásában már vázoltam nektek. Az ördögi körforgás.
Amit pedig
én az átlagos testalkatú és genetikájú emberek számára kielégítőnek, és hosszú
távon kivitelezhetőnek tartok, az egy nagyon
visszafogott tömegnövelés, amiben időnként tervezetten, magasabb önismeret
esetén érzésre visszaveszünk a kalóriákból. Akik étrendért fordulnak hozzám
(a husesvas@gmail.com címen), azoknak –
nyilván az egyéni jellemzőikhez, adottságaikhoz és aktivitásukhoz igazítottan –
egy általam „kettőt előre, egyet hátra” névre keresztelt rendszert szoktam
kialakítani, ezzel ragadva ki őket meg a klasszikus tömegnövelés és szálkásítás
dogmatikus elképzeléseiből.
TUSOPOM
A lényege
röviden annyi, hogy egy az illető adottságaihoz mérten közepes kalóriáról kiindulva hétről-hétre, de apránként emelgetjük a
szénhidrátot (vagy akár a zsírt, ha arra valaki jobban reagál), majd pedig a mérleg és a tükör által kapott
visszajelzések alapján egy bizonyos ponton egy-két egységgel visszavesszük.
Ezután – visszatalálva a kívánatos testösszetételünkhöz – újra folytatjuk ezt a
játékot.
Nem más ez,
mint épeszű progresszió, amit most
nem a súlyokban, hanem az étkezésünkben valósítunk meg. Nem gondolom, hogy most
feltaláltam a spanyolviaszt, és nem fogom elnevezni ezt a dolgot „The Ultimate
System of Putting On Muscle” hangzatos fantázianéven, amit rövidíthetnék TUSOPOM-nak,
és akkor gecire trendi lennék.
Az előző
idézőjeles elnevezésen is magamban szoktam megnevezni a dolgot, de akinek ez
nem tetszik, az hívhatja ezt egy óvatos tömegnövelésnek is, hiszen valahol az.
Csak azért akarom megkülönböztetni ettől, mert utóbbi sajnos a klasszikus olvasatban irdatlan mennyiségű, erősen
túllőtt zabálását jelent (még ha tiszta kajából is), holott tudvalevő, hogy
egy idő után a magas testzsír bizonyos
hormonális hatások révén hátráltat az
izomépítésben, és rontja a kalória felhasználást is. Ráadásul ezután egy határozott, több hónapos szálkásítás
szokott következni, aminek során általában a lelkes sporttársak egészen a végsőkig legyalázzák az anyagcserét. Ennek
naturálban pedig vajmi kevés haszna van.
Kezdőknek és
haladóknak
Akik hozzám
fordulnak, azok jellemzően még nem ismerték meg eléggé a saját testüket (ami
logikus, hiszen aki már kiválóan ismeri a testét, az senkitől sem kér vagy
fogad el tanácsot), ezért nekik egy elég
szabályozott módon szoktam leírni ezt a módszert. Ez azon túl, hogy
működik, segít nekik elindulni egy úton, ahol kiismerik a saját adottságaikat,
anyagcseréjüket, és eljutnak a
felismerésre, miszerint a tömegnövelés nem egyenlő azzal, hogy iszonyatos módon
felhizlalja magát az ember „ahol fát vágnak, ott hullik a forgács”
felkiáltással.
 |
| Forrás: Self Care |
Viszont aki
már egy kicsit bátrabb, gyakorlottabb és kísérletezősebb kedvű, az időnként beiktathat sokkal durvább
kalóriadeficiteket, kalóriapluszokat, és tesztelgetheti azt is, hogy hetek
helyett akár napi jelleggel ingadoztatja a mennyiségeket. De ez már tényleg
csak azoknak javasolt, akik sok év tapasztalattal a hátuk mögött helyesen
tudják megítélni a testük visszajelzéseit.
Alles zusammen
Ha tehát
röviden kéne összefoglalnom, hogy mi különbözteti meg ezt a klasszikus
tömegnövelés-szálkásítás ciklizálástól, akkor azt mondanám, hogy a dolog lényege, hogy nem egyenletesen
sokat, sőt egyre többet eszünk X hónapig, majd pedig egy bizonyos pont után Y
hónapig meg keveset és egyre kevesebbet, hanem folyamatosan, a testünk
reakcióinak megfelelően alakítjuk az étrendünket, leszarva azt, hogy
most éppen tömegelnünk vagy szálkásítanunk kéne.
 |
| Forrás: Jyossy |
Végső soron ezt a két dolgot vegyítjük, csak rövidebb
időintervallumon belül, és változatosabban, amivel elég jól kihasználhatjuk
az anyagcsere pörgő állapotát egy kalóriadeficitesebb héten vagy akár napon,
miközben a kalóriatöbbletes napok megakadályoznak minket abban, hogy teljesen
kinyírjuk a metabolizmust. Utóbbi sok kezdő naturál srác általános hibája
szokott lenni a szálkásítás során, ahogyan ezt már fentebb is említettem.
Think outside the box
A dolog elég
rugalmas tud lenni, ha belejön az ember, ami nem zárja ki azt sem, hogy egyszer beiktassunk egy valamivel hosszabb
„szálkásító” időszakot, ha még ezekkel a változtatásokkal együtt kicsit
jobban elszaladt a testzsír, vagy pedig tényleg szeretnénk egy kimondottan
szálkás állapotot hozni, nem csak egy általánosan jó fizikumot. Ami reményeink
szerint relatíve rövid idő alatt elérhető lesz, tekintve, hogy nem
zsírosítottuk el magunkat a folyamatos, ész nélküli kalóriadömpinggel.
 |
| Forrás: AZ Quotes |
De azt
azért mindenképpen látni kell, hogy az
állandóan fenntartott szálkásság a kokszosok kiváltsága, és naturálban nem egy
járható út az emberek legtöbbjének. Ez a módszer viszont egy optimális,
és hosszú távon is fenntartható, relatíve alacsony testzsírszázalékon fog
tartani téged, miközben fejlődni tudsz. Ehhez viszont el kell engedni a korábbi berögződéseidet, az anabolikus és
katabolikus állapot testépítő körökben használt értelmezésétől kezdve a
folyamatos félelemig, miszerint ha tömegnövelésnél egy napig keveset eszünk,
akkor már azonnal sorvadni kezdenek az izmaink, és teljes mértékben szabotáljuk
a fejlődést.
