Fitnesz pornó - A rideg valóság

Megfigyeltétek már, mi megy manapság a fitneszvilágban? Hogy kiknek van a legnagyobb közönsége, illetve a legtöbb követője akár a Facebook-on, akár az Instagram-on? A valóban hozzáértő edzőknek? Az igényes és szórakoztató tartalmat gyártó bloggereknek, vloggereknek? A kiemelkedő méretű és arányosságú fizikummal rendelkező testépítő férfiaknak, akik sok év munkával, rengeteg áldozat árán lépik át újra és újra a határaikat? Hát persze hogy nem!

Kemény munka?

Írj emailt vagy írj a Facebook-on.

Hanem a pucsítós, csöcskidobós, a 150 féle biszem-baszom versenykategóriában Ifbb Pro, vagy a legalább ugyanennyi komolyan vehetetlen szövetség valamelyikénél világbajnok egyenpicsáknak. Egyenpicsák, mert valószínűleg nagyon komoly kihívásokkal küszködnék, ha egy „találd meg a párját” típusú kártyafelforgatós játékban ilyen csajokat kéne párba raknom. „Most várjál, ez melyik? Ez most egy másik szőke? Nem, ez ugyanaz. De várjál, más színű a bikinije. Azt hiszem.” Valahogy így lenne.

Aztán az egy dolog, hogy vajon ezek a nők milyen képet festenek erről a sportról, vagy milyen mintával szolgálnak az őket követő fiatal lányoknak a naponta feltöltött képekkel, amiken vagy a műcsöcseiken, vagy a(z esetenként szintén mű) seggükön feszülő ruhadarabon virít hivalkodóan a szponzor neve vagy logója, miközben a sportról meg persze szó sem esik.

Maximum esetenként ugyanebben a szerelésben lenyomnak néhány gyakorlatot valami nyekergő popdubstep förmedvényre, ügyelve arra, hogy a párosodásra felhívó nőstény testtartás mindig meglegyen, az erőlködést meg ne vigyék túlzásba, mert akkor nem tudják hozni a férfiak fantáziáját beindító bamba, üres tekintetet. De most komolyan, ti láttatok már ilyen csajt keményen edzeni, ahogy mondjuk egy Dorian Yates hajt meg egy Chris Cormier-t?

Teljesítmény vs Pina

Na mindegy, ez egy dolog, amin lehet elmélkedni, hogy mennyire káros, de amíg világ a világ, a férfiaknak szüksége lesz Facebook kompatibilis pornóra, amit a munkahelyen is meg lehet nézni. A másik súlyosabb kérdés, hogy ezek a nőnemű egyedek sajnos mind a szponzorációból, mind a személyi edzésből kiszorítanak arra sokkal érdemesebb és alkalmasabb sportolókat, szakembereket.

Előbbi, azaz a szponzoráció témaköre, még egy olyan jelenség, aminél lehet érveket hozni pro és kontra. Mármint hogy igen, szomorú, hogy kábé nulla sportértékű fizikummal, csupán a lábuk között lévő nemi szerv apropóján az érdeklődés sokszorosára tesznek szert egyes humanoid létformák, szemben olyanokkal, akik valóban teljesítményt nyújtanak akár a sportban, akár az ismeretterjesztésben vagy a tartalomgyártásban.

Hiszen gondolom, azzal senki sem vitatkozik, hogy ezeknek a csajoknak a zöme úgy néz ki, ahogy sok 18 éves nő alapjáraton, aki kapott a sorstól egy jobb genetikát. És ha még némelyikük fizikuma esetleg efölött is lenne valamivel, sajnos ott is inkább a különféle illegális zsírégetők és hormonkészítmények hatásait szemlélhetjük meg, mintsem évek következetes és kitartó munkáját mind az edzőteremben, mind a konyhában.

Azonban az is érthető valahol, hogy egy szponzor célja eljuttatni a termékét minél több emberhez, és annak a „sportolónak” fog fizetni, akin keresztül ezt a leghatékonyabban megteheti. Sokan pedig – főleg a férfiak körében - nem akarják megérteni, hogy aki nem tolja magát a közösségi médiában, az nincs rajta a térképen, és azzal nem lehet mit kezdeni. Hiszen ha egy versenyzőről a szűk szakmán és az igazán fanatikusokon kívül senki sem tudja, hogy kicsoda, és még a szponzornak kéne felépíteni az imidzsét, és megismertetni az emberekkel, hogy utána rajta keresztül reklámozhasson, akkor abban mi az üzlet? Aki érvényesülni akar, annak brandet kell magából csinálnia. Ha tetszik, tetszik, ha nem, nem, de ilyen világot élünk, és a lehetőség mindenkinek adott.

Mesterségem címere: sz ő

Az viszont már tényleg súlyosabb kérdés, amikor ezek a csajok, akik a fizikumukat szerencsés adottságokkal, gyógyszerekkel, és minimális edzéssel építették fel, tovább adják az erősen idézőjeles „tudásukat” sportolni vágyó laikusoknak, akik csak a szart sem érő eredmények, az ismertség és a csillogás alapján ítélnek; valahol joggal. Ezáltal pedig olyan lelkiismeretes és rátermett emberektől veszik el lehetőséget, akik valóban tudnának valamit adni az embereknek rosszul végrehajtott gyakorlatokon és fitneszközhelyeken kívül. Mindezt csupán azért, mert egy női testet dobott nekik a sors, amit mindenféle különösebb gátlás nélkül mutogatnak az egész világnak, gyakorlott pornósokat megszégyenítő pózokban és szögekből.

Forrás: Pinoy Bodybuilding

Azokra a versenyekre is érdemes vetni egy pillantást, amiken ezek a csajok a világbajnoki címeiket vagy a profi kártyáikat szerzik. Sportérték? Zéró. Pucsítás? A maxon, már-már a csípőficam veszélyével dacolva, a lényeg, hogy a bírók minél jobb „betekintést” nyerhessenek, hátha így befigyelhet egy harmadik hely. Hiszen az első két helyet aközött a két „hölgy” között sorsolják ki, aki a legtöbb versenybírót orálisan kielégítette a verseny előtt, illetőleg akinek a szövetsége a legbefolyásosabb az adott versenyen. De ez valahol érthető, hiszen mégis mi más alapján lehetne dönteni a színpadon felvonuló klónok között mondjuk egy bikini kategóriában? Ugyanis egy szintnél úgysem lehetnek izmosabbak vagy szálkásabbak, mert az lepontozzák, ezt a bizonyos szintet meg bárki össze tudja hozni, főleg ha nem fél a kémiától.

Szóval megy a pucsítás, a kihívó pillantások és a csípőringatás, a végén pedig valaki kap egy érmet vagy egy serleget, amivel pózolhat a képeken, és begyűjtheti az elismerő kommenteket, hogy: „A kitartó munka meghozta gyümölcsét!” vagy „Nehéz volt, de te mégis megcsináltad!” Hát igen, hiszen ez olyan nehéz teljesítmény, hogy csak kis hazánkban is számolatlan csaj képes rá, ahogy erre egy unalmas vasárnap este a Facebook mélységes bugyraiba tévedve könnyedén rájöhet az ember.

Mit lehet tenni?

Forrás: Rock Paper Food

Egy biztos. Ez a helyzet is csak akkor fog megváltozni, ha alulról jön a kezdeményezés. Mert a szponzorok szarnak bele, hogy ki hirdeti a terméküket, a lényeg, hogy megvegyék, a csajok meg köszönik, jól elvannak, és nincsen lelkiismeret furdalásuk, hogy náluk sokkal alkalmasabb emberek elől veszik el a lehetőségeket.

Ezen csak az tud változtatni, ha a férfiak végre nem támogatják lájkjaikkal, megosztásaikkal és kommentjeikkel ezeket a nőket, pusztán azért, mert nem tudnak megálljt parancsolni a nyálcsorgatásnak. Ha végre nem bután, az ösztöneiktől vezérelve kattintgatnak a weben, hanem keresik a valódi tartalmat, és azt terjesztik. Illetve az, ha a nők pedig megértik, hogy hiába figyelik ezeket a csajokat, nem fogják tőlük ellesni a titkot, hogy hogyan kell ilyen vonzónak lenni, mert a titok vagy nem elleshető (genetika), vagy nem mutatható meg nyilvánosan (koksz), vagy nem igazán akarnak kérkedni vele (plasztikai sebészet).

Szóval a lényeg, srácok, hogy úgysem fogjátok megbaszni ezeket a bukszákat, tehát kár lemenni szánalmas szívecskéző kommentek és lájkok formájában pincsikutyába. Menjetek fel egy pornó oldalra, ott legalább minden az, ami, és verjétek ki, a hosszú távú megoldás meg az, hogy szerezzetek egy barátnőt. Lányok, ti pedig értsétek meg, hogy nincsen titok, nincsen semmi, ezek a csajok nem többek nálatok. Csak ők többet feladnak az egészségükből és az erkölcsi tartásukból a sikerért, és gátlástalanabbul mutatják meg a testüket a nyilvánosság előtt. Ezen nincs mit követni.