Gyakran
látom fórumokon visszatérő „jó tanácsként”, ha valaki, még nem elég izmos, nem
elég szálkás, nem fejlődik megfelelő ütemben, hogy: „Há’ keményebben kell
edzeni, bazdmeg!” Holott néhány
kivételes esettől eltekintve ez nem éppen egy jellemző probléma a hobbista
testépítők körében. És itt most emeljük ki azért, hogy testépítő, mert azért az
alakformálgatók, meg a fogyni vágyók körében tény, hogy ez előfordulhat, bár a
legtöbbször ott is inkább valami más (egészen pontosan a táplálkozás) a
probléma. De ne rohanjunk ennyire előre.
Talán a legfontosabb
A dolog
megértéséhez két tényállítással kell kezdenünk. Az egyik, hogy a táplálkozás minősége és mennyisége sokkal
fontosabb tényező, mint az edzés minősége és mennyisége. (Bár utóbbi nem
teljesen igaz, ugyanis ha túl sokat(!) edzel, az nagyban hátráltathat
naturálban.) Ezzel többé-kevésbé mindenki tisztában van. A másik, hogy arra a szintű edzésre, ami a maximális
fejlődéshez naturálban szükséges, már ami a keménységet illeti, szinte mindenki képes. Sőt, nemhogy képes,
hanem az emberek zöme még túl is lő a célon. És itt el is érkeztünk az egyik
hátráltató tényezőhöz, a túledzéshez.
Erről a
témáról sohasem lehet eleget beszélni. És ezt mi sem bizonyítja jobban, mint
hogy két cikkem (klikk ide és ide), egy videóm (klikk ide), és számtalan
posztom van róla. A dolog miértjeibe, részleteibe, leírásába most nem is mászok
bele, megtettem már elégszer. Azt viszont fontosnak tartom hangsúlyozni most
is, hogy ez a jelenség sokak fejlődését hátráltatja.
Nem is feltétlenül az egyes edzések nehézsége, hanem azok sűrűsége szokott
lenni a fő probléma, de ez is ide tartozik.
Mindent vagy semmit?
Mitől is
kemény ugyanis egy edzés? Legalábbis a köztudatban. Attól, hogy rengeteg
gyakorlatot és bukásig vitt sorozatot tartalmaz, valamint hogy legalább hetente
ötször kerül rá sor. Mindez a szteroid használó testépítőktől származó
hozzáállás azonban egyáltalán nem
gyümölcsöző egy naturál számára, akinek a regenerációs potenciálja jóval
alacsonyabb, mint a gyógyszerekkel turbózott sporttársaknak.
Naturálban
nem lehet mindent. Ha te gyakran akarsz edzeni, akkor egy edzésednek rövidnek
kell lennie, ha hosszú edzéseket tartasz, akkor azt ritkábban kell csinálnod.
Ha bukásig szeretsz edzeni, valamint azon túl, és szeretsz bedobni
intenzitásfokozó technikákat akkor érdemes limitálni a sorozatok és a teremben
– aktívan – eltöltött napok számát. Ha nem merészkedsz ilyen messzire az
edzésedben, akkor mehet több és gyakrabban. A lényeg, hogy egy átgondolt rendszerben kell edzened. Ésszel!
Ez persze
minden sportra érvényes, de talán sehol sincs nagyobb jelentősége, mint a
testépítésben. Egyesek számára pedig néha nehéz lehet megérteni, hogy ez a sport
nem olyan mondjuk, mint a boksz, ahol sokkal gyorsabban fejlődsz, ha napi
másfél óra helyett három órán keresztül gyakorlod az ütéseket. Ha heti három
nap helyett hatszor. Azonban a testépítésben ha másfél óra helyett három órát edzel, és heti három helyett hatszor,
akkor az nem hogy gyorsítani fogja a fejlődésed, hanem visszaveti. Ha
túlzásba viszed az edzést, az ebben a sportban, az kontraproduktív.
Valószínű
Nagyon
fontos, hogy ha nem megfelelő ütemű a fejlődésünk, ha érezzük, hogy valami nem
oké, hogy nem jutunk egyről a kettőre, akkor a keményebb edzés az utolsó gondolatunk
legyen a sorban a probléma megoldására. Érdemes
legelőször a táplálkozásunkat górcső alá venni. Meg van a zsírégetéshez
szükséges kalóriadeficit? Eleget eszem ahhoz, hogy tömeget építsek? Ezeket a
kérdéseket kell feltennünk magunknak első körben.
 |
| Forrás: Boss Strong |
Ha pedig ez
a dolog stimmel, és a megfelelő éjszakai
alvásmennyiségünk is megvan, akkor már lehet vizsgálni az edzést. De nem
olyan szemmel, hogy ha valaki csinál három sorozatot gyakorlatonként bukásig,
akkor ezentúl majd hatot fog vagy tizenkettőt, napi kétszer megy edzeni, heti
négy helyett pedig heti hétszer. Amikor pedig eléri a bukást egy sorozatban, akkor
átváltozik Super Saiyan-né, és beletol még nyolcat. Csak mert így keményebb. És
ha keményebb, akkor jobb. A faszommal is így van, ezzel miért lenne másképp?
Hm. Szóval,
ha vizsgáljuk az edzést, inkább azt
nézzük, hogy az intenzitás, a volumen és az edzésgyakoriság kényes egyensúlya
rendben van-e, és ezáltal megfelelő-e a testünk regenerációja. Ennek a
tényezőnek a komolyan nem vétele, vagy a saját regenerációs potenciálunk
túlértékelése szokott lenni ugyanis a leggyakoribb hiba egy naturál edzésében.
Motivéjsön
Ezen cikk
terjedelme nem teszi lehetővé, hogy ezt a kérdéskört részletesen kifejtsem,
hiszen lényegében a teljes testépítő edzéselmélet
(legalábbis a komolyan vehető része) eköré
épül, és ennek függvényében szokták kialakítani az egyes edzésrendszereket.
Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, és lusták vagyunk elmélyedni ebben a
világban, akkor érdemes keresni egy jó edzőt, hogy valóban hasznos legyen a
teremben eltöltött idő.
Nagyon ritka eset az amikor a stimuláció
nem elegendő mennyiségű, és ez is leginkább az egyes izmok esetében szokott
előfordulni abból fakadóan, hogy nem
elég célzott a rá irányuló terhelés. Ebben az esetben is érdemes
autodidakta módon vagy szakemberrel elsajátítani a megfelelő edzéstechnikát és
az egyes gyakorlatok végrehajtását.
Fontos
tehát, hogy ebben a túlmotivált világban, a motivációs mémek, videók és
idézetek tengerében, motivátorok hada által ostromolva, valamint motivációs
spirálokba kerülve használjuk azt a
bizonyos brain-t a train-hez, és ne erőből próbáljunk megoldani mindent még
ebben a kvázi erősportban sem.
