Barbiebuilding - Az esztétika tündöklése és bukása

Tündöklés, bukás, meg a többi, mi? De aztán tényleg. Elég jól megfigyelhető tendencia, hogy az emberek nem ismerik a mértéket úgy nagyjából semmiben. Írtam már erről „A külső - Minden és semmi” című cikkemben is, példának okádék, és lényegében erről fogok körmölni most is.

Valaha ugyanis a női testépítés az esztétikáról szólt, arról, hogy a nők még jobb nők legyenek. De ez valahol elbukott. Ma már inkább jobb férfiak lesznek. A legtöbb sportban nem tényező, hogy ki mennyire jó nő, mennyire szép, vagy vonzó, hiszen a sportteljesítmény ettől független. De akár mondhatnám ezt az élet többi területére, hiszen lehet valaki nagyon jó tanár, cégvezető vagy bármi, függetlenül a küllemétől. No de a testépítésben ettől nem lehet függetleníteni, mert ez egy esztétikai sport, aminek a célja a minél szemrevalóbb megjelenés, a minél tökéletesebb fizikum.

Ez pedig nem különíthető el totális mértékben attól, hogy valaki mennyire vonzó (különösképpen a nőknél nem), főleg a testére értve, mert mondjuk az arctól még el lehet vonatkoztatni jelen esetben. Olyan ez kicsit, mintha a Playboy magazinba ronda, amorf nőket tennének, mert hát a külső az nem minden, a szépség meg önmagában nem érték. Ez egy nagyon szimpatikus, felvilágosult, intellektuális hozzáállás, de megbukik azoknál a dolgoknál, amik pont a külső megjelenésre vannak kihegyezve. Pontosan ilyen dolog a testépítés is.

Ízlések és pofonok

Ha ízlés dolgáról van szó, akkor az emberek egészen bátran, hangosan és tüntetőleg képesek elhajlani a legkülönfélébb szélsőségekig. Ennek egyik ékes bizonyítéka a „Telt lányok oldala”, ahol a dagadt bálnákat ajnározzák, és akin nincsen negyven kiló felesleg, csak húsz, arra már köpködnek, hogy vékony. Nyilvánvaló, hogy az oldal hetvenötezer követője kábé 75%-ának nem ez tetszik, hanem ez jutott. Ezen viselkedésük pedig egyfajta kognitív disszonancia redukció, amikor is próbálják feloldani magukban azt a belső feszültséget, amit a saját, vagy éppen a barátnőjük külső megjelenése, és a valóban dekoratív külső közötti jelentős különbség okoz.

Egy teljesen alternatív valóság, amit ott megteremtettek, ahol éppen annyira kifordult magából minden, mint a kifutókon, ahol a zörgő csontú, nőietlen botsáskák számítanak a szépségideálnak, miközben egy egészséges férfi farka két csomag Viagrával sem állna fel rájuk, annyira aszexuálisak.

De legalább ennyire elrugaszkodott már a valóságtól a testépítő közösségek egy részében tetten érhető közízlés, ami abszolút férfias küllemű, szétkokszolt nőket emel piedesztálra. Ez legalább akkora ízléstorzulás, mint ami a dagadt disznó fan clubban, vagy a modellek esetében tetten érhető, az okai pedig felettébb érdekesek.

Félreértés ne essék

Forrás: Fitness Csajok Facebook

Mielőtt azonban ennek nekiesnénk, mint tót az anyjának, szeretném leszögezni, hogy nem azzal van a bajom, ha egy nőn van némi izomzat, sőt. Ezt én is kimondottan tetszetősnek, esztétikusnak és gusztusosnak találom. Egy bizonyos határig. Egy olyan határig, ami lehet, hogy egy átlagember számára már furcsa. A testépítés közegében mozgok, ezért nem tartom kizártnak, hogy valamelyest „megfertőzte” már az ízlésemet ez a világ. Bár valahol továbbra is tartom, hogy az általam megfelelőnek tartott női fizikumot leszólók leginkább csak szándékosan értetlenkednek azon, hogy ebben mégis mi a szép, és valami hasonló módon módosították a saját tudatukat, mint a Lamantin Lovers közösség.

Merem ezt állítani azért, mert az általam (még, és nem kizárólagosan) szépnek tartott női test és izomzat egy olyan szinten mozog, amit már az idők (értsd: a testépítés) kezdete előtt is lehetett látni mondjuk egy sprinteren, tornászon, vagy valamilyen jobb fizikumú atlétán. Míg azonban ez külalak a sportunk térhódítása előtt kevés élsportoló kiváltásága volt csupán, addig mára a táplálkozási és edzéselméleti ismereteink bővülésének köszönhetően egy átlag nő számára is elérhető ez a megjelenés.

Jó részt naturálban, de azért nem leszek álszent, és nem mondom, hogy nincsen olyan egyértelműen koksszal felépített fizikum a csajok között, ami faszán néz ki. Éppen úgy, ahogy a férfiaknál. Nyilván nem ez a probléma a koksszal, hanem az egyéb élettani, lelki és mentális mellékhatásai.

Tehát remélem érthető, hogy nem abba a sötét kasztba tartozok, amelyik meglát egy nőn egy kis puklit, vagy eret a karon, esetleg kettő/négy/hat kockát a hason, és elkezd egyik kezével a komment mezőbe valami fikázást pötyögni, a másikkal meg a nadrágjában matat, mert hát az ösztön az ösztön.

Viszont az a szint, amivel nem tudok egyetérteni, már messze efelett áll, és persze tudom, hogy ízlés dolgáról nem illik vitatkozni, de ez már messze túlmutat ezen. Ez az ideál éppen olyan káros, mint amelyet azok a gebe lányok sugároznak a divatmagazinok címlapjáról, csak míg utóbbi anorexiába és Bolíviába bulimiába kergeti a csajokat, addig ez az injektálható és orálisan használatos szterkók és egyéb illegális készítmények ölelő karjaiba. Gondolom, azt pedig nem kell mondanom, hogy ez kissé nem frankó.

De miért?

Az okokra és az előbb kanalazni kezdett lecsó veszett csépelésére visszatérve azt figyeltem meg, hogy ez a jelenéség leginkább a testépítésre beszűkült emberek körében figyelhető meg, akiknek kizárólag ebből áll az élete, és olyannyira a magukévá tették ennek a szubkultúrának minden elemét, hogy mind férfiban, mind nőben már csak az izmokat találják szépnek, kívánatosnak.

Zömük egyébként nem is testépítő, de esetenként még nem is kimondottan izmos, csupán annyira szeretne abba a fantáziájában megteremtett, valójában nem is, vagy legalábbis nem az általa elképzelt formában létező világba tartozni, hogy teljesen izomfetisisztává válik. Jól jellemzi ezeket az embereket egyébként, hogy ha esetlegesen meg mered említeni, hogy ezek a „hölgyek” már néhány, kissé torzult elsődleges, és szilikonnal kipótolt másodlagos nemi jellegtől eltekintve már leginkább férfiak (sőt, ha a hormonszintjüket tekintjük, akkor ultraférfiak), akkor vért és epét hányva, valamint habzó szájjal hörögve a legkülönfélébb módokon esnek neked.

Forrás: pandamolesto.com

Ezek közül az egyik nagy kedvenc, amikor nem a masszív, brutális és a férfi testépítőknél sokkal több szempontból természetellenes izomzattal rendelkező nő lesz a nőietlen, hanem te leszel a férfiatlan, amiért nem vagy nála sokkalta izmosabb, helyreállítva ezáltal a nemek között ilyen téren természetszerűleg fennálló különbségeket. Mondjuk az más kérdés, hogy a legtöbb ilyen kommentelő sem rendelkezik az ahhoz szükséges fizikummal, hogy egy ilyen nő ténylegesen nőnek tűnjön mellette. Egyébiránt pedig nem hiszem, hogy nekem kéne magam kis köcsögnek éreznem, amiért egy eredetileg nőnemű emberi lény olyan felépítéssel rendelkezik, amit még egy férfi sem tudna elérni naturálban.

A másik kiváló érvelés úgy szól, hogy de hát mennyi munka van abban a testben. Most az egyszerűség kedvéért mondjuk azt, hogy tény és való, és tekintsünk el attól az általam már sokszor kivesézett jelenségtől, hogy koksszal és egy jó genetikával egészen magas szintekig el lehet jutni különösebb tudás és kemény, embert próbáló edzések nélkül is.

Forrás: 24.hu

Itt most Puzsér Róbert sok vizet kavart, de valóban találó hasonlatával tudnék élni én is. Azt találta mondani egyszer ugyanis a ValóVilág kapcsán, amikor valaki felhozta, hogy mekkora meló volt azt leforgatni, hogy bizony a holokausztban is rengeteg munka volt. Kurva sok energiát igényelt összegyűjteni a zsidókat, megszervezni a szállítást, felépíteni a táborokat stb. Ettől mégsem mondjuk azt a holokausztra, hogy jó, vagy bármilyen szempontból pozitív lenne. Mi több, európai történelmünk egyik legsötétebb, legszörnyűbb és legembertelenebb eseménye ez. És ahogy Puzsér ezzel a kijelentésével nyilvánvalóvá tette, a ValóVilág is egy pusztító, buta és értelmetlen műsor volt (és lesz?), hiába a rengeteg belefektetett munka.

ESZTÉTIKA

Forrás: Julia Föry Facebook

Éppen így van ez ezekkel a „női” fizikumokkal is. Hiába a rengeteg idő, edzés és odafigyelés, ha mindezekkel csak valami szörnyűséget hozunk létre. Valamit, ami pontosan annak nem felel meg, ami a testépítés egyik legalapvetőbb kívánalma: az esztétika.

A testépítés ugyanis esztétikai sport. Itt nem az győz, aki a legerősebb, a legnagyobbat ugrik, vagy akármi, hanem az, akinek a legkidolgozottabb, legarányosabb és legesztétikusabb a fizikuma. Sohase mondanám azt egy olimpiai súlyemelő nőre, hogy túlságosan izmos vagy nagydarab, mert neki szüksége van erre felépítésre a teljesítményéhez. Számára ez egy eszköz. Azonban egy testépítő esetében a külső megjelenés maga a cél, és nem indokolja az esztétikumon kívül semmi. 

Ha pedig mélyre ásunk az ösztönvilágunkban, akkor megállapíthatjuk, hogy a külső megjelenés evolúciós célja a szexuális figyelemfelkeltés, a másik vonzalmának felébresztése, semmi több. A testépítés pedig ezt az emberi külsőt hivatott tökéletesíteni egy eszményképet szem előtt tartva. Ennek a mércéje az esztétikum, amely egyfajta elvont szexuális vonzalom.

Lehetne persze aztán vitatkozni arról, hogy mennyire lehet elmondani a Mr. Olympia színpadán felvonuló izomkolosszusokról, hogy vonzóak vagy esztétikusak, de azért azt ne felejtsük el, hogy ott férfiakról van szó. Egy férfinak pedig nem kell a szó klasszikus értelmében szépnek lennie. Egy férfi legfőbb értékei a talpraesettség, az ész, a keménytökűség, a kiállás és a határozottság. És most tekintsük el a feminista maszlagtól, és maradjunk a jelenleg is fennálló - kinek tetsző, kinek kevésbé szimpatikus - társadalmi kontextusban, melyben a nő egyik fontos értéke a külsejéből fakadó dekoratív megjelenése, amit szépségként definiálunk.

Hormonzavarok

Ennek a szépségnek pedig határozottan az ellenére van a férfias izomzat. Miért mondom, hogy férfias, amikor tudjuk, hogy a nőknek is szüksége van izomzatra az ideális megjelenéshez, meg hát természetesen anatómiailag nem különböznek olyan nagyon sokban ilyen téren a férfiaktól? Azért, mert az izomzat épülésében és méretében fontos szerepe van a férfi nemi hormonnak, a tesztoszteronnak. Ez az a hormon, ami felelős a mélyebb hangért, az erősebb szőrzetért, arcvonásokért stb. Ugyanennek köszönhető, hogy a férfiak – külső hormonális rásegítés nélkül – masszívabb izomzatot képesek felépíteni, mint a nők. Ez a normális alapállapot.

Forrás: Femuscleblog

Mindeközben a nők kellemes külső megjelenését, a melleket, az arcot, az illatot, a valamivel puhább, zsírosabb testfelépítést és egy rakat más dolgot, amit mi férfiak szeretünk rajtuk ennek a hormonnak a jóval alacsonyabb szintje, és a női nemi hormon, az ösztrogén jelenléte határozza meg. Az anabolikus szteroidok viszont, amelyek legnagyobb részének az alapja a tesztoszteron, pontosan ez ellen dolgoznak.

Éppen ezért mondható teljes bizonyossággal az, hogy az izmosság egy szint felett kifejezetten maszkulin jelleget kölcsönöz, ha tetszik, ha nem. Ezért van az, hogy bár lehet fujjolni a férfi testépítőkre is az ember ízlésétől függően, de azért ők a hormonkezelés miatt nem változtatják meg lényegében a nemüket. Sőt, ők inkább hangsúlyozzák azt, és hipermaszkulinok lesznek, hiszen felerősítik az erőteljes izomzatukat, azaz a másodlagos nemi jellegüket. Bizony, bizony, nézz csak meg egy biológiakönyvet, hogy mi tartozik ebbe a meghatározásba a férfiak esetében, és máris világosabbá válhat, amit én itt elég szájbarágósan kifejtettem neked.

18+

Ebből következik viszont az is, hogy azok a nők pedig, akik szteroidokat használnak, azok lényegében férfivá alakítják magukat. Ennek pedig nem kizárólag az izomzat az egyetlen biztos jele, hanem a mélyülő hang, az erősödő testszőrzet, az eldurvuló arcvonások és az, amit erre a linkre kattintva tekinthetsz meg, ha van hozzá gusztusod: klikk ide! Vigyázat, 18-as karikás tartalom.

Nah, remélem felocsúdtál a látványból. Hogy mi is ez, amit a lába között láttál a „hölgynek”? A csiklója. Legalábbis az volt, mára inkább már egy csökevényes péniszre emlékeztet. Hogy miért? Azért, mert a csikló nem más, mint valóban egy csökevényes pénisz, ami normál esetben viszont egy egészen apró kis búb, nem több, ami persze szakavatott kezek/nyelvek között nagy örömöt tud okozni a gazdájának. A dolog ugyanis úgy néz ki, hogy a terhesség nyolcadik hetéig minden magzat, legyen genetikailag akár hím, akár nőnemű, képes arra, hogy férfi vagy női ivarszerveket fejlesszen, és a genetikailag hímnemű (XY ivari kromoszómájú) magzatokban a hím nemi hormonok aktív beavatkozására van szükség a férfi test teljes kifejlődéséhez. Ez okozza azt, hogy a férfiakban abból a kis dudorból egy pénisz fejlődik, míg a nők esetében ez megmarad csikló formájában. Ha ezt nem tudtad eddig, akkor talán már azt az összefüggést is felfedezted, hogy miért okoz a férfiaknak is elég nagy örömöt, ha szakavatott kezek/ajkak/lábak etc. között tudhatják a makkjukat.

No de elég a pornográf áthallásokból, és térjünk vissza a sokkoló látványra, aminek mibenlétét talán már magadtól is kitaláltad. Kialakulása már kifejlett emberi egyed – azaz nem magzat esetén – nem másnak, mint az elegendő mennyiségű anabolikus szteroidnak köszönhető. Nagyjából akkora mennyiség kell ehhez, ami szükséges az általam már túlzásnak, és felettébb nőietlennek definiált fizikum kialakulásához. Szóval, amikor valaki azt mondja egy ilyen csajra, hogy baszki, ez már teljesen férfias, akkor nem kell lehurrogni, hogy hülye, meg buzi, meg puhány, meg a többi, hiszen ahogy a mellékelt ábra is mutatja, teljességgel igaza van. Ezeknek a kokszfalóknak ugyanis a tangájában már nem egy finom punci található, hanem egy kis pöcs éktelenkedik. Ami ráadásul a maga módján még erekcióra is képes, ugyanis ahogy a csikló is vérrel telítődik és megnagyobbodik nemi inger hatására, úgy ez is, csak egy ekkora faszló (fasz + csikló) esetében ez nyilván számottevőbb és szembeötlőbb látvány.

Forrás: fitgrills.tumblr.com

De persze az ezeket imádó, elvakult embereknek gondolom ez sem jelent problémát, hiszen az izomzatbeli különbségek analógiájára megfogalmazva, nem a csajnak van túl nagy pöcse, hanem az őt bírálóknak van túl kicsi, igaz? Abban meg egyébként biztos lehetsz, hogy mind a hazai, mind a külföldi agyonsztárolt izompicsáknak valami hasonló lapul a fehérneműjében. Csak ezt éppen nem reklámozzák, ellentétben mondjuk a legújabb izomszétdurrantó, hiperfaszom, ultrabrutál csodamátrixokkal, amiktől még véletlenül sem fogsz úgy kinézni, mint ők. Szerencsére.

Valahol a kettő között

Hogy mire akartam kihozni ezt az irományt? Arra, amire már nem egy cikkemet: Találjuk már meg végre azt a kurva egyensúlyi állapotot a szélsőségek között. Ne ajnározzuk az egészségtelenül elhízott mangalicákat, se a zörgő csontú élőhalottakat, de éppúgy ne tekintsük se szex szimbólumnak, se követendő példának a magukat lassan, de biztosan férfivá kokszoló nőket. Ez perszer megint csak nem jelenti azt, hogy nem lehet közülük alkalmasint megcsodálni azokat, akiknek még a szteroid használat nem torzította el a testüket egy vállalhatatlan irányba, mert nem lépték át azt a bizonyos határt. Én is fogok posztolni olyan csajokat, akiknél bár nem erőteljesen szembeötlő, de gyanítható a szteroid használat, ami még nem ment a nőiesség, „csupán” az egészség rovására.

Forrás: Fitness Csajok Facebook

Ez azonban semmiképpen sem felbujtás kokszolásra, hiszen ezt is tudni kell a helyén kezelni, éppúgy, ahogy meg lehet nézni egy Big Ramy fizikumát anélkül, hogy rögtön a tű után nyúlnánk. A Forma-1 megtekintésének sem szabad kiváltania azt a reakciót, hogy kimegyünk a kocsiba, és padló gázon végigszáguldunk a városon, meg az autópályákon, és egy bokszmeccs megtekintésének következtében sem fogunk kimenni az utcára, és szétverni az első szembejövő pofáját. Remélhetőleg.

Léte a közérdek

Forrás: FMWS

Ezen cikket pontosan azért írtam meg, hogy tanuljunk meg eligazodni a világban ilyen téren is, bárkik is legyünk. Ha átlagemberek vagyunk, akkor ne befolyásolják az önbecsülésünket rossz irányba ezek a nők, amiért nem vagyunk ilyen izmosak, vagy nem néz ki így a párunk. A legokosabb, ha mindig azt tűzzük ki maximumnak, ami a mi adottságainkkal, naturálban elérhető, ezt a férfiaknak is mondom. Akkor biztos, hogy nem leszünk aránytalanok, torzak, vagy betegek.

Azoknak a lányoknak pedig, akik minden intelmem ellenére versenyzésre adják a fejüket, azt üzenem, hogy találják meg a határt, és soha ne lépjék át. Nem ér az egész annyit, hogy elveszítsék a nőiességüket. Ennek a sportnak sokkal inkább ennek a kihangsúlyozásáról kéne szólnia, nem pedig a megváltoztatásáról, még versenyszinten is. Bár egyébként még mindig az a legokosabb döntés, ha az egész egészségtelen élsportot elfelejtjük a picsába, és kizárólag a naturál tömegsport szintjére koncentrálunk, hiszen ennek van értelme, és ennek van jövője. Én kizárólag utóbbit támogatom, a versenyzést pedig minden formában elutasítom, legyen szó férfiakról vagy nőkről.

Végezetül pedig, ha olyan férfiakba futtok, akik a torzult ízlésüket és értékítéletüket akarják rátok erőltetni, miközben a ti hozzáállásotok az egészséges, akkor bátran mutassátok meg nekik ezt a cikket, kiemelten utalva az elsődleges és másodlagos nemi jellegekről szóló részre. Ezzel nem hinném, hogy meggyőzitek őket, de az biztos, hogy csírájában fogjátok elfojtani a falsch érvelésüket és a lehurrogást, amit a normális mentalitásotok vált ki belőlük. Az elhallgattatásuk pedig az első lépés egy jobb világ kialakítása felé, mert bár nem ők vannak többen, de ők a leghangosabbak, aminek következtében sokaknak úgy tűnhet, hogy ők uralják a sporttal foglalkozó fórumokat.

Ez viszont rossz, mert egyrészt az odatévedő laikusokat elriasztja a testépítéstől. Másrészt a testépítést már szerető, de még befolyásolható fiatal nemzedéket az ő torz ízlésviláguk felé tereli. Mindenki szeretne ugyanis tartozni valahova, beilleszkedni a többséget képező csoportba az adott szubkultúrán belül, és senki sem akar kirekesztődni és egyedül maradni.

Ennek, és a cikkben kiemelt és végigvezetett negatív hatásoknak az ellensúlyozása és megakadályozása a mi feladatunk és felelősségünk. Én a rendelkezésemre álló nyilvánosságot kihasználva megadtam a kezdő lökést, de a cikk és a gondolataim utóélete már rajtatok múlik. De én most is, mint mindig, bízom bennetek, és az emberi értelemben.