1. A rossz személyi edzőket
Ül, és a telefonját
nyomkodja. Gondolom Facebook, Viber, vagy teljesen mindegy is, hogy mi. Az
ügyfél, a kliens, aki fizet, és akinek mindig
igaza kell, legyen az én olvasatomban, békésen vádlizik. Szerencsére
valamivel jobban, mint amennyire szarul.
Lerakja a súlyt, Lelkiismeretes úr persze hallja a lapsúlyok csapódását,
és megjegyzi: „Ez szép volt.” A telefonjából persze nem néz fel, nehogy lemaradjon egy posztról vagy egy üzenetről,
mert azzal végleg kikerülne az internet sodrásából, és lemaradna a hatalmas
helyezkedésben a legtöbb lájkért és megosztásért.
Könyörgöm! Nem is. Csak inkább nem értem. Oké, hogy az ember
nem ismeri ezt a közeget, és nincs viszonyítási alapja, hogy milyen egy jó
edző, és milyen egy rossz. De az azért csak érezhető, ha valaki ránk se szarik, hanem a kurva telefonját nyomkodja, és
akár fejen állva, letolt gatyával is pöröghetnék a gépen, akkor sem javítana ki
minket.
És hány egyéb gázos
dolgot láttam már személyi edzőktől! A látványosan szarul végzett
gyakorlatot nem javította ki, túl nagy súllyal, szabálytalanul erőltette a
gyakorlatot, lófasz terheléssel végeztette a gyakorlatot, közben beszélgetett
az edzettel, egyszerre két-három vagy több embert edzett, és nem figyelt egyik
emberre sem normálisan stb.
Ébredjünk már fel, mert ennek össztársadalmi vonatkozásai is vannak. A kereskedők és a szolgáltatók, tehát bárki, aki pénzért ad nekünk
valamit vagy nyújt nekünk valamit, belőlünk
élnek. Nekünk köszönheti azt, hogy nem egy híd alatt csöveznek és a kukában
turkálnak. Legyünk öntudatosak, és
ha valamiért fizetünk, követeljük meg a minőséget. Nem csak a testépítésben, de
egy cipő vagy forgószék vásárlásakor is. Tapasztalatból beszélek. Ne hagyjuk
soha, hogy leszarjanak vagy átverjenek minket még a legkisebb összegeknél sem.
Csak ez az egy útja van, hogy kirostáljuk
azokat, akik nem képviselnek minőséget, és akik nem érdemlik meg, hogy
náluk hagyjuk a pénzünket. Legyen az egy leszarom személyi edző, egy flegma
bolti eladó, vagy akár egy problémánkkal nem foglalkozó internetszolgáltató.
Társadalomébresztő beszéd off!
2. Amikor valaki az orrát fújja a zuhany alatt
Az élet ezen furcsa
és gonosz tréfája csak azok előtt lehet ismert, akik elég messze laknak az
edzőteremtől ahhoz, hogy ne otthon zuhanyozzanak edzés után, vagy akik
spórolnak a vízzel. Vagy igazából bármi egyéb oka is lehet, de tökmindegy.
Nem tudom, mikor hallottam először ilyesmit, de abban biztos
vagyok, hogy minden egyes alkalommal
ugyanolyan erővel hasít bele az elmémbe, megtörve azt a kellemes nyugalmat,
amit az ember egy kemény edzés után érez, miközben a vízcseppek verdesik a
tarkóját. PFFFFFFFFFFFFFFFFFFF!!! Mintha valami kibaszott elefánt trombitálna.
Aztán megint. PFFFFFFFFF! Aztán még annyiszor, amennyiszer szükséges, hogy a
delikvens orrjáratai újra megfelelően szeleljenek.
És itt most nem is
arról van szó, hogy valaki ne fújja ki az orrát a zuhany alatt, mert hát
kifújhatja a buszmegállóban is, amikor ott áll kábé ugyanolyan távolságban. Csak
azt nem értem, hogy ha bárhol máshol, egy zsebkendővel meg tudja oldani ezt
diszkrétebben (legalábbis merem feltételezni), akkor itt miért kell ilyen
hanghatások segítségével mindenkivel tudatni, hogy ő most lényegében kicsapja a
fikát?
Ez a trombitálás valamiért mélyen undorítóvá és irritálóvá
teszi ezt az amúgy teljesen természetes
tevékenységet. De hát böfögni is természetes, mégsem szoktunk nyilvános
helyeken rápréselni egyet egy lapáttal, hogy had szóljon. Fingani meg nem is
szoktunk nagy nyilvánosság előtt. A zuhany alatt sem.
Szóval végül is, amit itt kérni lehetne ez ügyben, és ami
könnyen megvalósítható, hogy aki mindenáron a zuhany alatt akar orrot fújni, az
tegye, csak halkabban. Mintha
mondjuk kint lenne edző részben a súlyok között.
3. Amikor a lábtolón hagyják a súlyokat
Mondjuk ezt most leginkább
a nők nevében írom, de a barátnőmében biztosan. Bár azért én sem
feltétlenül szeretek lepakolni 200 kilót, amit mondjuk idővel majd vissza is
pakolok, csak előtte azért szeretnék egy kicsit bemelegíteni. Szerintem
teljesen alapvetőnek kéne lennie, hogy
mindenkit egy üres gép fogad, amikor odalép hozzá; arra felrak annyi súlyt,
amennyi neki kell, aztán ő is teljesen lepakolja. A kézi súlyzót meg elveszi a
helyéről, aztán használat után visszarakja. Így a terem mindig rendezett lenne,
ennek az ára pedig arányosan el lenne osztva a termet használók között. Ennyi
az egész. Olyan nehéz ez?
 |
| Forrás: 365 Days of Health |
Mindenki ugyanannyit
fizet azért a teremért, mindenki egyenrangú vendég izomzattól függetlenül,
tehát senki sem köteles senki más után rakodni, ha használni akar egy gépet. Ezek
olyan alapvető dolgok, amiket magasabb kultúrával rendelkező országokban meg
sem kell említeni, mindenki tudja őket magától. Ha pedig mi is arra az
életszínvonalra ácsingózunk, amit tőlünk nyugatabbra láthatunk, akkor a
mentalitást is a magunkévá kell tennünk. Ezek a dolgok összefüggenek.
4. Amikor valaki a hajszárítóval szárítja a seggszőrét
Az ismert karikatúrán, amelyen a fiatalok és idősek közötti
különbséget mutatják meg az edzőterem öltözőjében való viselkedés tekintetében,
látható egy karakter, aki a faszszőrét szárítja a hajszárítóval. Nos, ezzel így
pont még nem, de seggszőr szárítással
sajnos már találkoztam. Ennek tükrében pedig a szemközti oldal ily módon
történő szárítása is elképzelhető. Szintén sajnos.
 |
| Forrás: Suit Up Friday |
Amióta ezzel szembesültem, lefürödtem hipós vízzel, megmostam
vele a hajam, és azóta a közelébe sem
megyek ilyen nyilvánosan kihelyezett hajszárítóknak semmilyen öltözőben.
Igaz, hogy nem nyomja fel magának az illető a készülék csövét, de akkor is túl
közel helyezi azon testrészéhez, amelyhez nem szeretném, hogy a legkisebb közöm
is legyen valaha az életben. Mélyen undorító, nincs is hova ragozni ezt a
témát.
5. Amikor egymás mellé adják a szekrénykulcsokat az öltözőben
Úgy látszik, az edzőterem öltözője a bosszúságok kifogyhatatlan tárháza. És az is. Ez a jelenség akkor a legidegesítőbb egyébként, amikor
hétvége van, vagy valami kurvára nem forgalmas időszak. Csodás ilyenkor
szembesülni vele, hogy a kellemesen kihalt öltözőben, ami egy nyugodt, magamba
forduló, már-már meditatív készülődés lehetőségét rejti magában, egy sporttárs
szintén hasonló készülődését kell megzavarnom a pultosok figyelmetlenségének
hála.
De egyébként még egy
zsúfoltabb időszakban sem kívánna nagy logisztikát, hogy erre figyeljenek.
Vagy legalább arra, hogy az egy időben érkezőknek ne egymás mellé adják, mert
mondjuk aki már fél órával korábban jött, azzal jó eséllyel úgyis pont
elkerüljük egymást. Apró dolog, de szerintem az edzőterembe járók 85%-ának
járulna hozzá a sokkal jobb közérzetéhez, ha nem a másik seggében kéne
tartózkodnia edzés előtt, amikor az előtte álló megmérettetésre szeretne már
koncentrálni készülődés közben, vagy edzés után, amikor egy öt percre megpihenve
megiszogatná a turmixát, vagy zuhanyzás után kényelmesen felöltözne. Nem
lehetetlen küldetés, és nem igényel
anyagi befektetést. Teremtulajdonosoknak megfontolásra javaslom.
6. A flegma pultosokat
Ennél jobban semmit sem gyűlölök a világon. Megérkezek a
terembe, amiért havi bérleti díjat
fizetek, hogy használhassam, és ahol a szabadidőmet szeretném aktívan és
kellemesen eltölteni, miközben jól érzem magam, és hátrahagyom a világot két
órára. Erre mi fogad? Semmi, mert van,
aki nem tud köszönni. Vagy jobb esetben egy foghegyről odabaszott „szia”,
egy olyan pillantás kíséretében, hogy hát baszódjak
már meg, hogy én ide edzeni járok a terembe, ahol ő dolgozik, és emiatt oda
kell most adnia nekem a szekrénykulcsot, meg le kell húznia a bérletemet a
gépen. Hiszen ő ezt szívességből teszi. Jah, nem, ezért fizetést kap.
De ezért? Hát tudod, ha ezek ilyen szigorúan veszi a
munkaköri kötelességüket, amiből a
kedvesség és az előzékenység úgy látszik, ki maradt, akkor előírnám nekik
részletesen, hogy mi a dolguk. Aztán ha nem megy, akkor fel is út, le is út.
Érdekes, a McDonald’s-ban meg tudják oldani, hogy a kiszolgáló személyzet udvarias legyen, meg mosolyogjon a vevőre.
Szerintem akkor itt is mennie kéne ennek. Nem hiszem, hogy ennyire hiánycikk a
munkaerőpiacon a konditermi pultos, hogy akárki akármilyen szarul végezheti ezt a munkát következmények nélkül.
 |
| Forrás: Mail Online |
Olyan elképesztő pofátlanságokat tapasztaltam már meg az
edzőtermi pályafutásom során, hogy az valami elképesztő. A munkájukat gyűlölő
alkalmazottak elképesztő leleményességgel tudják megkeseríteni a vendégek rekreációját.
Volt, ahol már a zárás előtt negyed
órával a villanyt, meg a zenét kapcsolgatták rám, sőt olyan is, ahol a zárás előtt negyed órával el kellett
hagyni a „küzdőteret”, és el kellett takarodni öltözni. Milyen alapon? És
ha nekem csak egy cipőt kell átvennem, mert itt lakom egy köpésre? Had én
osszam már be az időmet. Köszi. Majd ha netalántán a zárás után egy perccel
akarok kilépni az ajtón, akkor talán udvariasan meg lehet kérni, hogy erre
legközelebb figyeljek már.
Azt meg már megemlíteni sem merem, hogy egy jó szórakozóhely
tulajdonos sem dobja ki a vendégeit, ha azok egy kicsit tovább akarnak
üldögélni, mint a záróra. Az edzőterem
pedig szintén a szabadidő eltöltésének egyik alkalmas helye, ezért én
hasonló üzletpolitikát várnék el az esetében, hiszen az ilyen dolgok mindig jó
érzést keltenek a vendégben. Amikor pedig azon a piacon kell megélni például Budapesten, ahol már minden sarkon van egy
jól felszerelt edzőterem, nem ártana odafigyelni az apróságokra. Hiszen
ezek a különbségek fognak dönteni akkor, amikor az árak és a felszereltség
közel hasonló.
 |
| Forrás: betterthanyourself.blogspot.hu |
Szerencsére ahova most járok, a pultos lányok nem restek
odavetni még a köszönés mellé, hogy „jó edzést” vagy „egészségedre”, attól
függően, hogy éppen jössz vagy mész. Ha pedig a zárás előtt két perccel hagyom
el a termet, nem kapok szúrós pillantásokat, hogy ugyan rohadjak már meg, hogy
komolyan vettem egy percig is a nyitvatartási időt. Ezek az apróságok szerintem elképesztően fontosak, ha az ember
szolgáltatásnyújtásra adja a fejét, de sajnos azt tapasztalom, hogy nem ez
az általános. Pedig ez kéne, legyen.
7. Amikor meg kell hallgatnom valakinek a szteroid kúráját
Nehezen értem meg, hogy egyesek miért éreznek
ellenállhatatlan késztetést arra, hogy olyan
szerek használatáról beszélgessenek vadidegenek előtt, amelyeket legálisan nem
is lehet beszerezni, pontosabban ők biztosan nem úgy tették. Az öltözőben vagy
a súlyok között, a pultnál vagy a kardió részlegen, bárhol belefuthat az ember
némi okosságba azt illetően, hogy milyen kemikáliát hogyan nyeljen le vagy
injektáljon, hogy a lehető legizmosabb legyen.
Oké, haver, kokszolsz, vágom. Jobb esetben még látom is
rajtad, rosszabb esetben csak sajnállak. De most kajak, minek kell ezt így kihirdetni, mint egy vásári kikiáltó? „Hallod,
még a kórházba is becsempésztem a szurit, mert hát faszom, edzeni nem tudok, de
legalább a koksz menjen. Mondta is a doki, hogy a májfunkciómnak olyan értékei
vannak, mint aki húsz éve alkoholista. Höhö.” True story, amit most nem
minősítek, mert ez most nem erről szól. De ezt miért kell tudnia mindenkinek?
Szerintem ez egy olyan intimitású dolog, mint hogy mennyire jót szartam tegnap
reggel, vagy a múltkor túlzottan berúgtam, és belehánytam a saját ingembe. Jó
lenne ezt ehhez mérten kezelni.
Már csak az edzőteremre is tekintettel, az oda nem szarunk, ahonnan eszünk elv
alapján, mert szerintem egyik terem forgalmának sem tesz jót, ha ez ilyen
szinteken zajlik a falai között.
8. Amikor valaki köredzést csinál
Oké, tisztában vagyok vele, hogy ez is egy edzésstílus, ami adott esetben még hatékony is lehet a
legkülönfélébb célok elérésében, de valahol akkor is rém idegesítő a többi edzeni akaró számára.
- Bocs, haver, itt vagy ezen?
- Aham.
- Okés, és ezen itt?
- Azon is, bocs.
(Elindulok egy harmadik gép felé.)
- Ne haragudj, de azt is használom. Meg azt is ott. Igen, azt is! MINDEN AZ ENYÉM! TAKARODJ A TERMEMBŐL!!!
Hétvégén, hétközben, csúcsidőben, késő este, akármikor,
szemrebbenés nélkül. Természeten beszállni meg azért nem lehet, mert a köredzés egyik alapeleme, hogy szünet
nélkül kell végezni az egyes gyakorlatokat egy körön belül, amiben ha
feltartod az elszánt delikvenst, akkor szúrós pillantásokat érezhetsz magadon a
perifériás látómeződön túlról. Persze le is lehet szarni, hiszen te is ugyanúgy kifizetted azt a nyamvadt
bérletet, mint ő, ezért nincsenek veled szemben olyan előjogai, hogy a
melledzéshez használható eszközök 80%-át egyszerre lefoglalja húsz percig. Csak
hát ki a faszom szereti, ha akár csak telekinetikus agysugarakkal is sürgetik?
 |
| Forrás: shinnosuke.co.vu |
De persze sohasem szabad megtörni, és meg kell vívni a
telekinetikus agycsatát, amelyben én védekezésképpen „leszarom, én is edzek” sugárzáselnyelő plazmafalakat szoktam
emelni a tudatom köré, de azért semmiképpen sem a optimális a figyelem akár legminimálisabb
megosztása is egy nehéz sorozat közben.
9. Amikor pont elfoglalják előlem a gépet, amit használni akartam
Ez ismert paddal, állvánnyal vagy súlyzóval is,
mindegy. Mindegyik rohadtul idegesítő tud lenni. Persze tudom én, hogy ez kiküszöbölhetetlen, és erről senki sem
tehet. De azért belül az emberben ösztönösen végighullámzik ilyenkor egy
„kurva anyád, dögölj meg”, mielőtt illedelmesen megkérdezi, hogy „bocsi,
beszállhatok?”, vagy keres egy szabad gépet, mert éppen harminc másodperces
pihenőkkel akar lezavarni három sorozatot.
Különösen gyakori ez a nemzetközi mellnapon, hétfőn, vagy a
méltán népszerű gépeken, mint a Scott-pad vagy a keresztcsiga, ahol a mindennél
fontosabb kábeles keresztezés nevű gyakorlatot szokták csinálni a lelkes
kezdők, jellemzően a legforgalmasabb időszakban. De erről részletesebben majd mindjárt.
De egyébként nem is
lenne ezzel gond, mármint azzal, hogy elfoglalják előlem a gépet, ha az emberek intenzíven edzenének,
és nem öt perces pihenőkkel és végtelen sorozattal csinálnák a gyakorlatokat a
legkisebb izmokra is. De amikor az a szitu, hogy én már két másik gyakorlatot lenyomtam, amikor az illető még ugyanannak a
felénél tart, akkor az azért eléggé frusztráló tud lenni.
10. Amikor valaki csigás keresztezést csinál
Bocsi, csajok, srácok, tudom, hogy ez csak az én kis személyes ellenszenvem, de én olyan mérhetetlenül
feleslegesnek tartom ezt a gyakorlatot egy bizonyos izomzat alatt, hogy az
valami elképesztő. Úgy vagyok vele, hogy a
tárogatás és kétféle nyomás kombinációjával egy egészen magas szintig
kiváló fejlődést lehet elérni, és ezt esetleg egy negyedik gyakorlatnak tudom
elképzelni egy versenyzői szintű izomzattal rendelkező valaki melledzésében.
 |
| Forrás: Natural Bodybuilding Tips |
Ehhez képest általában azt látom, ahogy már fentebb is
említettem, hogy lelkes kezdők
hármasával fél órát is simán eltöltenek ennek a gyakorlatnak a bűvkörében.
Mindezt persze akkor, amikor a legtöbben vannak a teremben. Persze elhiszem én,
hogy van aki ezt érzi igazán jól, nem a gépi vagy szabad súlyos tárogatást, de
ennek a gyakorlatnak a végzése sajnos olyan mélyen irritál engem, hogy nincs rá
gyógyír. Talán régebben érhetett valami atrocitás, amire a sokktól nem
emlékszem, talán kábeles keresztezést végző mumusok bujkáltak az ágyam alatt
kiskoromban, nem tudom, de valami miatt nem állom ezt a jelenséget.
Mindenesetre azért már megtanultam együtt élni vele, sok más dologgal
egyetemben, ahogyan láthatjátok.
