Nah, mi legyen, lányok?

Biztos ti is hallottátok ezt a "Teczár Szilárd vs. Doboz nevű szórakozóhely és az ezer forintos beugró" sztorit. Azóta nem egy nőismerősömtől köszönt vissza rám a fent említett úriember erős kritikája, amiben legtöbbször a tárgyiasítás, a lovagiasság és a kis buzi szavak kerültek a legkülönfélébb kontextusokba, de a lényeg az volt, hogy nem igazán kérnek a lányok ebből a fajta egyenlőségből, jó volt nekik ez így, ahogy volt.

Egyszer nadrág, másszor szoknya

Most attól eltekintve, hogy én baromira beleszarok ebbe az egészbe, mert egyfelől nem járok bulizni, másfelől meg az egész csak vihar a biliben, azért elég érdekes a csajok hozzáállása, tisztelet persze a kivételnek. Ugyanis amikor arról van szó, hogy valaki például olyan kijelentést mer tenni, hogy a nők helye a konyhában van, illetve hogy a nők nem képesek a racionális gondolkodásra, és ezáltal nem alkalmasak bizonyos posztokra és szerepekre, akkor a hölgyek zöme rögtön baromi emancipált módon, öntudatosan felhúzza az orrát, és kikéri magának az ilyen szexista kijelentéseket.

De amikor meg arra kerül a sor, hogy a férfiakkal egyenlő bánásmódban részesülnek olyan területeken, ahol egyébként lovagiassági alapon bizonyos többletjogaik lennének, vagy a férfiak előzékenyen bánnának velük, akkor meg hirtelen mégis inkább a női mivoltuk kerül előtérbe az egyenjogú helyett. Ilyen esetekben igényt tartanak a nemi identitásukból fakadó könnyebbségekre, és ennek természetesen hangot is adnak. Akitől pedig ezt nem kapják meg, vagy aki ezt elvitatja tőlük, azt bunkónak, kisstílűnek, férfiatlannak, vagy udvariatlannak titulálják.

Forrás: teczarszilard.tumblr.com

Viszont ez meg így tényleg nem működik, hogy a két egymással teljesen ellentétes világnézetből a csajok mindig kiszedegetik az adott helyzetben számukra éppen előnyös elemeket, és azok alkalmazását próbálják meg kicsikarni a férfitársadalomból. Ezáltal néha én is zavarban vagyok olyan helyzetekben, amikor mondjuk látom, hogy egy csaj a valamelyik bunkó által fennhagyott 20 kilós tárcsákat próbálja leapplikálni a lábtoló gépről. Mert futottam már bele olyanba, aki a "Segíthetek?" kérdésemre egy elég lekezelő "Köszi, nem kell." tőmondattal válaszolt, a pillantásából meg azt olvastam ki, hogy "Kemény, sportos nő vagyok, nem szorulok rá az udvariaskodásodra, köcsög." Máskor meg pont hogy jólesett az illető hölgynek, hogy gyorsan lekaptam a tárcsát, és nem kellett vele kínlódnia.

Meiner Meinung nach

Forrás: Come Recommended

Meg ettől eltekintve egyébként én sem szeretem a kettős mércét, bassza az igazság érzetemet. A személyes véleményem az, hogy egy nővel nőként kell bánni, egy férfi meg legyen férfi, nem véletlenül találta ki így az anyatermészet ezt a rendszert. Szerintem semmi kivetnivaló nincs abban, ha a házimunka felosztásánál is inkább az érvényesül, hogy a férfi cipeli a nehéz szatyrokat, a nő meg inkább kisikálja a csapot (amit én mondjuk kurvára rühellek valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva).

Ahogy abban sem, ha egy férfi inkább a karrier és családfenntartás irányába orientálódik, míg egy nő inkább ennek a férfinak a lelkét ápolja, és egy olyan otthont és környezetet teremt számára, ami támogatja a férfi kreativitását és munkavégzését. Legalábbis nekem erre lenne baromi nagy szükségem, és ezt csak egy nőtől kaphatom meg. (Bár lehet, hogy valamelyik meleg bárban is találnék egy odaadó, szőrös mellkasú, de vajszívű férfiút, aki kemény borostájának szúrását gyengéd simogatásával ellensúlyozná, de ezt inkább valamiért kihagyom.)

Szóval?

Persze nem vagyunk egyformák, ezért eltérések mindkét oldalon lehetnek, de általánosságban én ezt tartanám egészségesnek, és számomra egyik szerepben sincs semmi degradáló, vagy megalázó. Én nem lennék képes arra, amit egy nőtől elvárok, és sok nő pedig nem lenne képes arra, hogy érzelmektől mentesen egy karrierre fókuszáljon, mert azért vannak olyan dolgok is, mint anyai ösztön. De mivel amondó vagyok, hogy mindenki kapja azt, amit szeretne, ezért inkább arra kérném a hölgyeket, hogy mondják már meg végre, hogy mégis melyik oldalon állnak:

A feministák nézeteit érzik magukénak valónak, vagy egyetértenek a női nemi szerepekkel?

És vonatkoztassunk el most már Teczár Szilárd esetétől, ami ezen szösszenetem kiindulópontja, mert ami őt vezérelte, az szerintem sokkal inkább a szarrágás és a nőknél való sikertelenség, mintsem az egyenlő bánásmód követelményének érvényre juttatása.